- Most komolyan ezt akarják megvenni partyk tartására?! - emeltem fürkésző tekintetem egy robusztus kőtákolmányra, ami inkább kastélynak tűnt mintsem háznak. Sétálgattam körbe körbe a birtokán de megrémisztett az a tudat, hogy elvesztődhetek a sűrű de mégis száraz, lenge ködben. A földterületet több hektárnyi kihalt, de még is zajos erdő vette körül. Ott létem alatt többször is hallottam suttogásokat mint például : ,,Minél többet hordom annál jobban illik hozzám. Olyan szép bőre volt'' vagy,, A húgom azt mondta anya megölte őt. Viszont anyu azt mondta nincs húgom " Ez mind oly fura volt de nem is vettem
Kinyitottam a ház ajtaját és a világ összes förtelmes szaga ami létezik mind az én orromba zúdult. Egyszerre volt dohos és égető, rögtön ablakot kellett nyissak. A ,,lakást '' is megtöltötte a hideg szellő de a szag nem távozott. Egy széken ülve kuporogtam és tanakodtam, hogy mit tehetnék. Csak egy szál póló volt rajtam és majd meggémberedtem. Lepillantottam a földre és végigfutott a pillantásom két árnyékomon, érdekesnek találtam mert csak egy lámpa világított meg. Arra a döntésre jutottam, hogy felfutok az emeletre a hálószobákhoz, utána belenézegetek a szekrényekbe valami ruhanemű után, hátha itt hagyott valamit az előző tulaj.Így is tettem. A szobákat jártam sorról sorra de semmit nem találtam csak vörös cérnával összevarrt macikat, ember nagyságú tükröket, feltűnően hatalmas és rozsdás tűket. Ünneplő ruhákat amikbe fenemód bele száradt valami, sőt a fürdőben a kád teli volt barnás vízzel, a tükör pedig megvolt pergelődve. Belenéztem. Valami furcsa dolog történt... a tükörképem magától pislogott.
Elérkeztem a legkisebb szobába is de egyben a legijesztőbbe. Okot nem adott különösen semmi a félelemre viszont lement a nap és a szürkületben a falon lévő foltok alakot öltöttek maguknak. Vagy is csak remélem, hogy a képzeletem játszott velem. Jaj,BTS! Mi tart ennyi ideig ideérni?!
Lenyeltem a torkomban lévő gombócot és a szekrény fele fordulva kinyitottam, hogy kutathassak.Semmi.
- Hát a fene bassza már meg... - súgtam magam elé majd feltápászkodtam a guggoló pózomból. A felkaromra vezettem kezem és dörzsölni kezdtem libabőrös bőröm.
- Ugyan kisfiam, használd a pokrócot, ott van az ágyon. - hallatszott a hátam mögül egy gyengéd férfi hang.
Azonnal megfordultam és összeszűkült pupillákkal kellett figyelemre vegyem ahogy a falon lévő folt egy életnagyságú férfit formált, ami épp térdelve pihent. Felemelte rám fehér szembogarát, majd valami átfogta a derekam, ami a szekrényből nyúlt ki. Rideg volt, még is forró a tapintása. Fekete volt mégis csillogott a holdfényben. Torkom szakadtából üvöltöttem , arcom sikolyba borult. Az árnyék kiszakadt a falból és közelíteni kezdett. Dülöngélve sietett felém megfagyasztva bennem a vért. Elmosódott előttem a horizont, és hangyásodni kezdett a kép, szépen lassan a hangok is eltűntek...
,,A szürke ember..."
Csapta meg a fülemet egy mondat. Résnyire kinyitottam a szemem .
Egy nő volt. Fekete haja kócosa pihent és zúdult le vállán. Szemeiben a legbékésebb üresség pihent. A bőrét hegek és csonkok fedték. Felsőajka szépen ívelt volt, de milyen kár, hogy csak az volt neki. Az ajka alól kitűnt a meglepően hibátlan fogsora. De azon lejjebb? Azon lejjebb már nem volt neki... A nyelve szimplán a szájüregéből kígyózott elé. Vére arcát és nyakát is összefoltozta de a tekintete... a tekintete mintha a világ összes ártatlanságát fogta volna magába.
- ...Nyisd ki nyugodtan teljesen a szemed, elkergettem neked.
Lassan nyitottam ki, hogy bárminek ami a szobában van legyen ideje elbújni. Az ő képe szét is foszlott, már nem találtam mire feleszméltem. Elvesztettem az egyensúlyom és eltanyáztam... Annyi erőm nem volt az előbbi sokktól, hogy feltápászkodjak. Az arcomat a poros földnek nyomtam és bőgni kezdtem....Rideg volt, de forró...sötét de csillogó... pont mint az ami leszorított az előbb...
A fejemet oldalra fordítottam, pont beláttam az ágy alá, akaratomon kívül végig futott a szemem az alatta lévő semmiségen és felcsillant valami a kósza sötétségben.Hirtelen meghallottam a bejárati csengőt és a saját hangom ami azt közölte valakivel, hogy ,, bújj csak be!" Megint eltöltött a félelem és megpróbáltam feltérdelni. A föld beleremegett a heves szívverésemtől. Vergődni kezdtem míg megkapaszkodtam az asztalban majd elillantam. Még az se jutott eszembe, hogy a könnyes, poros arcom megtöröljem pedig már nagyon csípett, MENEKÜLNI, MENEKÜLNI, MENEKÜLNI AKARTAM.Szaporábban kaptam a levegőt, az oldalam nagyon szúrt a látásom homályos volt...Erőteljesen nekiszaladtam valakinek, és a nagy lendülettől visszapattantam róla... Egyszerűen elállt a lélegzetem és újra kirobbantak a könnyeim... Bőgtem mint egy csecsemő, a szaruhártyám is remegni kezdett.
- Jungkook? - hallatszott egy ismerős hang.
Rap Monster volt és kérdően nézett rám, aki a könnyeiben tapicskolt.
- K-kérlek.... Kérlek ne vegyük meg a házat..- kaptam pólójába.
