Prológus - Az árnyember

A nevem Minjae és mindig is féltem a szellemektől....

 Az árnyembernek köszönhetem azt aki vagyok... Egy kastély lidérce. Több mint 367 éve létezem de még nem érezhettem a napfényt és már nem is fogom... Egy pogány rituálé martalékává váltam hűtlen anyám miatt aki megcsalta apám, és ez látszik is. Én nem vagyok egészen koreai lány, sőt még nem is ázsiai . A fekete göndör, kezelhetetlen hajam, a gesztenye nagyságú kék szemeim, diófa vastagságú testem, rendkívül erős és súlyos csontozatom hamar elárulta a turpisságot. Anyám európai nagykövettel hált és a klánom a hűtlenséget megtorolta méghozzá a gyermeken keresztül. 16 évet vártak elhitetve szülőmmel, hogy irgalmaznak szánalmas lényének meg ivadékának de mikor elértem az ideális kort megragadtak kényszerítve az árnyemberrel való találkozásra.

Nem létezett kegyelem. Hogy a rituálét meglehessen csinálni szükség volt egy hatalmas gyertyára,egy darab papírra, egy tollra, egy doboz gyufára, sóra, egy tűre, s a háznak fából készült bejárati ajtóval kellett rendelkeznie, hát nekünk volt nem is egy.  Lépésekben kényszerültem haladni melyek egyre jobban a lelki terror kapujába vezettek hiszen tudtam aki egyszer találkozik azzal a bizonyos emberrel megrepedt szívvel és kitágult szembogárral jut a másvilágra. 
1. lépés : A rituáléban résztvevő személy leírja a nevét a papírra. A teljes nevének kell lennie.
Lelöktek egy asztalhoz s rám ereszkedtek megfogva a kezem, vezetve a tollam.
2. lépés : Meg kell szúrnia az ujját, s egy csepp vért a papírra cseppentenie, majd hagynia, hogy beivódjon.
Nem találnátok ki mivel estek nekem.. igen tűvel...de a világ legnagyobbjával! A mutatóujjam aljától egész a körmöm hegyéig beszúrták majd megrántva kitépték húsom kibuggyantva életnedvem. Szétfröccsent a papíron én meg visongással csillapítottam testrészem sajgását. 
3. lépés : Le kell kapcsolni a lámpákat, s a bejárati ajtó előtt kell állni. Az ajtó csak fa lehet.
Lekapcsolták a lámpákat nekem, engem meg beállítottak az ajtó elé, hadd bámuljak bambán mint a koreai marha.
4. lépés : A papírt az ajtó elé helyezi, majd meggyújtja a gyertyát a papír tetején.
Elfogadtam a sorsom és tettem az utasításokat, ne hozzak még nagyobb szégyent anyámra a nyámnyilaságommal. Jéghideg kezemmel megragadtam a gyertyát, pálcikányi ujjaim közt megforgattam a gyufaszálát, utoljára a gyerekkoromra gondoltam és belobbantottam a mécsest.
5. lépés : Éjfélkor kopogtatnia kell huszonkétszer az ajtón, ezt véghez kell vinnie mielőtt az óra 12:01-et üt.
Megadták a jelet a rokonok majd az ajtón kívülre távoztak, ott vigadoztak hisz tudták nekem már csak pár órám van hátra.
Kopogtatni kezdtem majd időn belül elértem a 22 kopogást.
6. lépés : Ki kell nyitni az ajtót, s elfújni a gyertyát.
Kinyitottam a bejáratot de nem láttam senkit. Furcsának találtam hisz a kopogás előtt jól hallottam kurjantásaik kacajukkal együtt. Nyeltem egy nagyot hisz a sötétség ölelte át nehezedő vállaim.
7. lépés : Be kell csukni az ajtót, majd azonnal meggyújtani a gyertyát.
Cselekedtem.
A rítus elkezdődött.
Körbe sétáltam a lakásban, míg sötét volt, egy szál izzó viaszát hullató fényforrással . Az egyetlen célom az volt, hogy elkerüljem az Éjfél-Embert, míg az óra 3:33-at nem üt. De minek áltattam magam? Ki az a tökéletlen aki azt hiszi, hogy kijátszhassa a pokol csatlósait? Eddig sohasem sikerült senkinek, mindenkit akit erre ítéltek ugyan abban a pózban kaptak : a falnak dőlve kiüvegesedett szemekkel míg a bőre bomlásnak indult, hajuk csomóban , eltört állkapoccsal mintha a lélek a szájon távozott volna vagy csak az Éjfél-Ember nyomot csókot hajdan rózsázó ajkukra.
Megráztam fejem hadd távozzanak kosza gondolataim agyállományomból, hogy figyelmesen folytassam utam de meghallottam, hogy az egyik ajtó becsapódott, s elismerem, sírva fakadtam. Három óra is eltelt, de semmit sem tapasztaltam a jeges levegőn kívül. Aztán, mikor körülbelül fél négy lehetett, zajt hallottam az emeletről, pontosabban a szobámból. Megijedtem, s elkerültem a helyet, de eszembe jutott, hogy nem akarom lejáratni a szülöm... viszont csak egy kis idő után nyitottam be, ám ahogy bementem, láttam egy alakot, a gyertyám pedig kialudt. Az a valami pont előttem volt! Eldobtam a gyertyát. Ott álltam, reszketve, kiürült fejjel, talán három percig, majd hallottam, hogy a bejárati ajtó kicsapódott.. Valami a képembe meresztette

zafír zöld szemeit mikor bedobta magát az ajtómon .Kiegyenesedett 3 méteres lénye , meglóbálta törött állkapcsát én pedig összeestem.